Amint arról már páran értesültek, szerencsésen megérkeztünk Kuala Lumpurba. Hivatalosan csak 1,6 millió lakosa van, ami furcsának tűnik, mert a rengeteg felhőkarcoló és soksávos út miatt jóval nagyobbnak érzékeltük mint Budapestet, aminek szintén kb. ekkora népességgel rendelkezik.

Első este letudtuk a kötelező Hard Rock cafét, ma pedig Réka kedvencébe, a portugál konyhát felvonultató Nando's étteremlánc egyik tagjába látogattunk el. Este azonban már egy helyiek által látogatott indiai étteremben ettünk, és ezentúl is csak helyi jellegű étkezdékben fogunk enni, többet nem áldozunk a hanyatló nyugati kapitalizmus oltárán!

Közlekedésre a kiterjedt vasúthálozatot használjuk, tegnap este pedig kipróbáltuk a monorail-t is. A vasúthoz hasonlóan ez is oszlopokon álló pályán siklik, de kisebbek a szerelvények és nem kétoldalt vannak a kerekei, hanem csak középen. Kép itt.

A legtöbb amit fizettünk egy útért, az két ringgit volt, kb. 140Ft, szóval nem vészes. Holnap vonattal megyünk a Batu barlangba is, ami kicsit kijjebb esik a központtól. A reptérről is vasúttal jöttünk be, 160km/órás sebességgel pontosan 28 perc az út a belvárosig, ahol amúgy a szállodánk is van.

Ma, péntek reggel az indiai negyedben kezdtünk és egyből egy hindu esküvő (vagy valamilyen egyéb szertartás) közepén találtuk magunkat az egyik színesen kipingált templomban. Átsétálva az indiai bazársoron felszálltunk a vonatra és a pár megállóra lévő Petronas ikertornyokhoz mentünk. Ez a város fő látványossága, a világ legmagasabb ikertornyai, kb. 450m-esek. Középen, kb. 170m magasan van a kettőt összekötő üvegfolyósó. Mi, az előre megváltott jegyünkkel ide, valamint a 86. emeletre mehettünk fel (az egész épület 88 emeletes, de a felső két szinten már csak a gépészet van).  Nagy szerencsénk volt, mert KL-ban gyakori a sűrű pára és/vagy szmog ami miatt alig látni valamit a városból, de most gyönyörű időnk volt és a közeli dombokat is láttuk.

Este (a mellrák elleni küzdelem jegyében) rózsaszín díszkivilágítást kaptak a tornyok és a melletük lévő szökőkutak is. Ezt ugyan félig elmosta az eső, mert délután kb. 5-9-ig szinte megállás nélkül ömlött az eső. Vettünk egy poncsó fazonú esőkabátot, ami az utolsó darab volt, mert a turisták elkapkodták -érthető okokból.

Voltunk szuper piacon is, ahol gyönyörű kézműves termékeket árulnak változó árakon. Alkudni általában lehet, mindenesetre nem árt megpróbálni. Egy gyárba is ellátogattunk, ahol ón-ötvözet tárgyakat készítenek (poharakat, kupákat, vázákat, ékszereket és egyéb használati és dísztárgyakat). Malayzia elég gazdag volt ónban, de mára már nagyjából kiürítették a bányákat és importálniuk kell.

Amúgy mindenki beszél angolul, legalább alapszinten, úgyhogy nem nehéz megértetni magunkat. A város nem túl tiszta, de azért ázsiai viszonylatban nem számít rossznak. Nagyon kellemes az idő, 30 fok körül van, magas páratartalommal. Holnap azért reméljük nem fog fél napig esni megint.

Végül pedig a képek!